A szövegkönyv Walter Scott 1819-ben megjelent Bride of Lammermoor című történelmi regénye alapján készült. Donizetti készített egy francia változatot is, ezt 1839. augusztus 6-án mutatták be a párizsi Théâtre de la Renaissance-ban. A magyarországi bemutató a Nemzeti Színházban 1846. augusztus 4-én volt, az Operaházban pedig csak 1885. június 25-én.

Történik 1669-ben Skóciában. A játékidő maximum 2 és fél óra, de ennél inkább kevesebbre számítsunk, mert bevett szokás egy-egy olyan részletet kihagyni, melyek hiányában még teljesen érthető marad a darab.

Első felvonás

Nyitójelenet kórussal: a kürtök gyászzene jellegű bánatos dallama alapozza meg a hangulatot, melybe bekapcsolódnak a fúvósok sorban. Váratlan erős tutti után ismét visszakanyarodik egy kis időre a lassabb tempójú témába, majd indul a lelkes, katonás téma. A Ravenswood várkastély tornácán Norman (az olasz szöveg miatt Normanno) kapitány, az őrség parancsnoka kiadja embereinek az utasítást, fésüljék át a környéket a régi várrom körül, s derítsék ki, ki rejtőzködik arrafelé.

Tenor-bariton-basszus hármas: Lord Henry (olaszul Enrico) Ashton gondterhelten agyal, hogyan kerülhetne ki szorult helyzetéből, melyet maga kreált magának. Ellensége, Edgard (olaszul Edgardo) Ravenswood várába fészkelte be magát. Edgar pedig a közelben van, és arra készül, hogy visszaszerezze várát. Henry húga, Lucia még anyjuk halálának hatása alatt van, de bátyja nem lenne röst férjhez adni Lord Bucklaw-hoz, aki segítségére lenne megtartani a jogtalanul bitorolt várat. Raymond (olaszul Raimondo) szerint nem kellene házasságba lökni a gyászoló lányt, Norman szerint viszont Lucia nemhogy nincs összetörve, hanem szerelmes egy idegenbe, akivel az erdőben ismerkedett meg. A lány anyja sírjától jött hazafelé, mikor egy elkóborolt bika rontott rá, de azt valaki szerencsére idejében lelőtte. Lucia azóta rendszeresen találkozgat megmentőjével, aki Norman szerint valószínűleg Edgar Ravenswood.

Bariton ária: Lord Ashton számára ez szörnyű hír, meggondolatlan dühében húgára haragszik meg, mint árulóra.

Jelenet kórussal: visszatérnek a katonák és jelentik, hogy eredménnyel jártak. Elfogtak a várrom közelében egy vadászt, akitől megtudták, hogy valóban Edgar bújkál ott. Hamarosan megtalálják, s estére el is hozzák. Ashtont elönti a bosszúvágy, legszívesebben saját kezűleg szeretné ellenségét megölni, és minél hamarabb.

változás

Park-jelenet: a kastély parkjában vagyunk éjszaka, a zenekari bevezető hárfa-szólóval indul – Lucia finom lényére asszociálhatunk belőle, valamint a csillagos égre. Vagy továbbmenve a lány labilis személyiségére, mely abszolút nyitott a fizikain túli világ befogadására. Gótikus rom áll egy forrásnál. Lucia jön Alisával, aki szerint veszélyes volt ide jönni, mert Henry megláthatja őket. Lucia Edgart várja, s úgy dönt, ma elmondja neki, mekkora veszélyben van. A forrást látva megretten; Alisa rákérdez, mi a baj.

Szoprán ária: Lucia elmondja Alisának, hogy valamikor egy ősük itt szúrta le féltékenységből a feleségét, akinek a forrás lett a sírja. Ennek az asszonynak a kísértetét látta egy éjjel a vizen állni a holdfényben. Az mondani akart valamit, mozgott a szája, kitárta karjait Lucia felé, majd eltűnt, és véres lett utána a víz. (Ezt bizony ha filmen látnánk hatásosan megrendezve, igencsak megijedhetnénk.)

Jelenet folytatás: Alisa szerint ez szörnyű baljós előjel, jobb lenne, ha Lucia lemondana Edgarról, mert az életébe kerülhet ez a szerelem. Lucia persze nem tágít, lelkesedik a kapcsolatért. Alisa a közelben szándékozik maradni, hogy időben szólhasson ha gond lenne.

Szoprán-tenor kettős: Edgar jelenik meg, rossz hírt hozott. El kell utaznia egy időre Franciaországba, de előbb békét akar kötni Ashtonnal, s ennek megpecsételéséül elveszi Luciát. Viszont, mivel Ashton ölte meg Edgar apját, és semmizte ki őket, bosszút akart állni rajta, egész pontosan meg akarja Ashtont ölni. A lány csillapítja szerelmét, aki alaposan elragadtatta magát, miközben beszélt. Lucia szerint a találkozás végzetes kimenetelű lenne, úgyhogy inkább tartsák titokban szerelmüket.

Örök hűséget esküsznek egymásnak, és gyűrűt cserélnek. Megbeszélik, hogy Edgar majd titokban értesíteni fogja időnként, mint alakulnak a dolgok.

Második felvonás

Rövid tenor-bariton kettős: Lord Ashton szobájában Normannel beszélget. Edgar már hónapok óta távol van, s leveleit Lucia leveleivel együtt mind elfogták. Luciának azt fogják beadni, hogy kedvese már mást szeret, s még hamis levelet is produkáltak, csakhogy meggyőzzék: férjhez kell mennie Artur (olaszul Arturo) Bucklaw-hoz. A lakodalomhoz minden elő van már készítve, a főrangú vendégek már a várban vannak, s Artur is hamarosan megérkezik.

Szoprán-bariton duett: Lucia jön búsan, még nem tett le róla, hogy mégsem kell ma férjhez mennie, hiszen esküje is szerelméhez köti. Ashton átadja neki a hamis levelet, melyből az derül ki, hogy Edgar hűtlen lett. Lucia összeomlik, rosszul lesz, elszédül. Annyit tud mondani, hogy rá ezek után csak a halál várhat. Ashton viszont alaposan elmagyarázza neki, hogy politikai üldözöttként csak úgy számíthat a király támogatására, és csak úgy kerülheti el a kivégzést, ha megszerzi sógornak Artur Bucklaw-t, tehát ma itt esküvő kell legyen. Szerinte Lucia tartozik neki ennyivel, hogy ezzel a házassággal gyakorlatilag megmenti bátyja életét. Ha hagyná meghalni, véres árnya visszajárna kísérteni, s meg is átkozná húgát. Lucia ezek után semmi másra nem vágyik, mint bábként részt venni egy számára elfogadhatatlan eseménysoron abban a tudatban, hogy utána úgyis meghal. (Azt mondhatnánk, Lucia gyakorlatilag Henry élő lelkiismerete, aki önmagán belül akarja megvalósítani a véres családi múlt következményeit. Szerelmét eltörölhetetlen bűnök és tragédiák árnyékolják be, ezért nem teljesülhet be. Lucia halálvágyával eldőlt, hogy a jövőben csak további halálesetekre és reménytelen állapotokra van esélye a családnak.)

Szoprán-basszus kettős: Raymond megy be az elkeseredett Luciához, és elmondja neki, hogy minden levelét elfogták, s Edgar egyet sem kapott meg közülük. Ezért aztán titkos úton írt neki, hogy biztosan megkapja, de már rég válaszolnia kellett volna rá. Jobb, ha a lány elfelejti a kedvesét, aki bizonyára mást szeret, különben Raymond levelére jelentkezett volna. Lucia azt hajtogatja, hogy megesküdtek egymásnak, mire nevelője azt feleli, hogy egy négyszemközti megyegyezésnek nincs súlya egy egyházi esküvővel szemben. Holt anyja nevére kéri, mentse meg inkább a bátyját, s földi szenvedéseiért majd jutalmat kap az égben. Lucia megadólag beleegyezik, s a halálát emlegeti. Raymond idős ember, tapasztalatai óvatosságra és józanságra hajtják, de a szeretetteli bizakodást látszólag felülírja nála az Ashton családhoz való hűsége. Lehet, hogy azért nem száll szembe nyíltan Lord Ashtonnal, hogy a gyenge idegzetű Lucia mellett maradhasson, az árva lány egyetlen lelki támaszaként.

változás

Jelenet kórussal: a vár dísztermében a vendégsereg a vőlegényt köszönti. Artur annak tudatában lépett be ide, hogy a házassága áldás lesz a politikailag rossz pozícióban lévő Ashtonokra. Henry azt mondja Arturnak, hogy Lucia még mindig anyja elvesztésének hatása alatt van, ezért ne csodálkozzon, ha sápadtnak és búsnak találja. Artur viszont felveti, hogy hallotta a szóbeszédet, miszerint a környéken kószáló Edgar vakmerően szereti Luciát.

Esküvő-jelenet: a terembe lép Lucia menyasszonyi öltözetben. Szemlátomást rosszul van, s amikor bemutatják neki a vőlegényét, nem igyekezik leplezni viszolygását. Henry rászól, hogy viselkedjen. Artur viszont boldog. Henry először a vőlegénnyel íratja alá a házassági szerződést. Luciát Alisa és Raymond támogatják az asztalhoz. Először nem bírja aláírni, majd bátyja parancsára nagy nehezen aláírja, s ismét rosszul lesz: kiveri a víz, elönti a forróság. Érzi, hogy halálos ítéletét írta alá. Váratlanul, ünneprontóként megjelenik Edgar. Lucia elájul. Edgar nem érti, mi a gond. Luciát leültetik, s magához tér.

Hatos: Lucia reményvesztetten készül a halálra; Alisa, Artur, Edgar, Ashton és Raymond sajnálják és attól félnek, meg is fog halni. A tragikus tartalom ellenére a zene nyugodt, és viszonylag derűs.

Jelenet: Artur és Henry kardot rántanak, fenyegetik Edgart, hogy megölik ha nem megy el azonnal. Edgar persze inkább meghalna, minthogy elmenjen. Raymond lép közbe, s azzal szereli le a párbajkezdeményt, hogy idéz a Bibliából: kard által vész el aki kardot fog. Henry kérdi Edgart, miért jött. – Luciáért. Ő már másé - mondja Ashton, s megmutatja Edgarnak a friss házassági szerződést. Edgar erre dühösen visszaadja Luciának a gyűrűjét, s visszakéri tőle a magáét. Még meg is átkozza a lányt, akiről azt hiszi, önként lépett házasságra mással. Luciában csak ekkor tudatosul, hogy elvesztette szerelmét. Artur és Henry megint távozásra szólítják föl Edgart, aki eldobja kardját, majd végül általános botrány közepette elmenekül.

Harmadik felvonás

Tenor-bariton duett: Edgar a Farkas-szikla (Wolf's Crag) vártornyában szenved aznap éjjel. A terem berendezése egy asztal és egy karszék. Az ablak tárva. Vihar tombol, Edgar néz kifelé az ablakon és gyilkos dühvel fortyog. Egyszer csak lódobogást hall, valaki közeledik. Henry az. Belép. Két dolog miatt jött: egyrészt, hogy kárörvendően közölje ellenségével, hogy Lucia már a nászéjszakán van; másrészt, hogy megölje Edgart. Megbeszélik, hogy hajnalban találkoznak a Ravenswood családi sírboltnál és párbajt vívnak. Mindketten gyűlölik egymást, s egymás vérét akarják ontani mindenáron.

változás

Raimondo jelenete kórussal: a vendégsereg a lakodalomban mulatozik az éjszaka során, amikor Raymond szalad be a terembe lélekszakadva. Csendre inti a vigadozókat, s elmondja, mi történt fönt a lakosztályban. Amint Artur belépett a hálószobába, ordítás hallatszott, majd halálnyögés. Raymond benyitott, és azt látta, hogy az ifjú férj leszúrva fekszik, Lucia pedig mellette áll véres karddal a kezében. A vendégek elszörnyednek. Ezután Lucia megkérdezte tőle, hol van vőlegénye, s Raymond akkor kapcsolt, hogy a lány megőrült, aminek jele volt különös halálravált mosolya is. A násznép tovább borzad, s mindenki attól kezd félni, milyen irracionális következményei lehetnek még a halálesetnek.

Őrülési jelenet: Lucia tűnik föl a lépcső tetején, lassan lefelé kezd lépkedni. Hálóingben van, mely véres. Maga elé révedve Edgarhoz beszél, azt mondja neki, hogy megszökött, és most menjenek a forráshoz, mint régen. Majd a forrásról a kísértet jut eszébe, mely szétválasztja őket, tehát fussanak előle az oltárhoz. Lucia látja a templomot tele virágokkal, s amint szerelmével az oltár elé vonul. Érzi a tömjénfüstöt, látja a fáklyafényeket, s részletesen végigjátssza, amint megesküsznek, s egymás ujjára húzzák a gyűrűket. – A vendégek megrendülten szánják. – Lucia megnyugszik a gondolatban, hogy most már minden rendben van, boldogok lesznek végre.

Henry ekkor ér vissza a Farkas-sziklától, de már értesült a gyilkosságról. Először felelősségre akarja vonni húgát, de Raymond rászól, hogy nézze csak meg, Lucia nem tudja mit tett, mert megbomlott az elméje. Henry lehiggad és maga is észreveszi, hogy a lány azt sem tudja hol van, s kikkel beszél. Lucia most azt mesélgeti bátyjának, hogy mindig szeretni fogja. (Tulajdonképpen felülírta az elfogadhatatlan valóságot, és teremtett magának egy alternatív sorsot, amelyben Edgar felesége lesz, és nem kell haragudni a bátyjára, aki tönkretette.)

Aztán már csapongóan beszél Arturról, Edgarról, s arról, hogy meghal, sirassák, s ő az égben imádkozik értük. Lucia szólamának karakteres kísérőhangszere a fuvola, mellyel egyre változatosabb, gyöngyözően cikázó dallamtöredékek rajzolódnak ki.

Henry meghagyja az asszonyoknak, hogy fektessék le Luciát, és ápolják. Ashton borzasztóan érzi magát, nem tud megnyugodni, de távozik.

Raymond vádlólag fordul Normanhez, s arcába vágja, hogy Artur vére az ő fejére fog szállni, mert áttételesen ő követte el a gyilkosságot Lucia becsapásának kieszelésével.

változás

Tenor ária: Edgar Ashtont várja az ősi családi sírbolt előtt, a kivilágított várkastély mellett hajnalban. Letett a bosszúról, s úgy dönt, engedi, hogy a párbajban Henry megölje. Nem látja életének értelmét Lucia nélkül. Azt hiszi, a bálteremben még nagyban lakodalmaznak, s Lucia jól érzi magát a férjével. Arra készül, hogy családja utolsó élő tagjaként ide eltemetik, nem siratják, s Lucia is elfelejti, míg ő majd az égben hűtlennek vélt szerelméért imádkozik. Azt kívánja, Lucia legyen boldog.

Jelenet kórussal: a kapun vendégek jönnek ki, s arról beszélnek, Lucia nem fogja megérni az estét. Edgar rákérdez, miről van szó. Elmondják neki, hogy a menyasszony az esküvő miatt megháborodott, s Edgart emlegette folyton, rá várt. Megkondul a lélekharang. Edgar be akar menni, hogy mégegyszer láthassa kedvesét.

Zárójelenet: Raymond lép ki a kapun, s azt mondja Edgarnak, hogy Lucia már az égben van. Edgar magába roskad. Arról kezd beszélni, hogy találkozniuk kell az égben. Tőrt ránt, hogy megölje magát, megpróbálják visszatartani, ne kövesse el az öngyilkosság bűnét, de Edgar már döntött. Magába szúrja a tőrt. Raymond és a vendégek imádkoznak a szerencsétlen ember lelkiüdvéért. Függöny.