Mozart és da Ponte első közös munkája Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais 1778-ban írt drámájából készült. Az eredeti darab kényes témája miatt a franciaországi bemutató akkora botrányt kavart, hogy a király lecsukatta a szerzőt. Bécsben még 1785-ben is tiltott színműnek számított, így meglepetésként hatott a közvéleményre, amikor da Ponte engedélyt kapott a libretto megírására. A bemutatón II. József császár és a zeneértők lelkesen ünnepeltek, de az arisztokrácia jelentős része megbotránkozott, így az opera első körben csak nyolc előadást ért meg. Diadalútjára az 1787-es monzai (város Milánó mellett) bemutatóval indult. Hazánkban 1795. szeptember 28-án mutatta be német nyelven a budai Várszínház.

A dráma azért volt kora botrányköve, mert a ius primae noctis intézményét feszegeti. A darabban a gróf mielőtt nyilvánosan lemond ezen joga gyakorlásáról, élni szeretne vele alattvalói tudta nélkül. Az első éjszaka joga a Katalán grófságban a XIII. századtól írásba volt foglalva, és csak a XVIII. században létrehozott első egységes spanyol polgári törvénykönyv szüntette meg – de Európa más országaiban igazából nem követhető nyomon, hogy létezett volna a gyakorlata, mivel írásban sem volt rögzítve, ráadásul az egyház által diktált erkölcsöknek abszolút ellentmondana.

Játszódik a XVIII. század második felében Andalúziában, Sevilla közelében (Dél-Spanyolország), Figaro esküvője napján. A történet a Rossini által huszonkilenc évvel később megzenésített A sevillai borbély folytatása!

• Első felvonás •

Nyitány: izgalmas, dinamikus, lendületes, optimista, örömteli zene

Szoprán-basszus duett: Figaro, Almaviva gróf inasa, és menyasszonya Susanna az esküvőjük napjának reggelén a kastélybeli szolgálati lakásuk szobájában rendezkednek. Figaro a bútorok helyét számolja ki, méricskél, Susanna a menyasszonyi fátylat próbálgatja, a tükörben nézegeti magát. Egy hatalmas, gyönyörű ágyat, s a legjobb szobát kapták a gróftól. Figaro épp örülne neki, de Susanna felvilágosítja, hogy ennek célja és ára is van: a gróf szemet vetett rá, s azt akarja, hogy a közelében legyen, minél rövidebb úton kaphassa meg. Szegény jó Figaro pedig már azt hitte, szolgálatai hálájaként ilyen nagylelkű a gróf velük. Még Don Basilio zenemester is célzásokat tesz énekórán a gróf szándékaira. A grófné csenget a szobalányért, Susanna távozik. (Mindjárt itt az első jelenetnél halljuk az első secco recitativót: a csembalókíséretes, beszédhangsúlyos éneklést alkalmazza Mozart is a cselekmény pergetésekor, míg az áriáknál, kettősöknél és együtteseknél megáll a folyamat néhány percre.)

Basszus ária: Figaro zsebében szárba szökik a bicska. Ha a grófúr táncra vágyik, majd ő elhúzza a nótáját – elhatározza, hogy leleplezi és megleckézteti.

Mezzó-basszus kettős: az orvos és a házvezetőnő jelenik meg. Az asszony arra kéri az öregembert, segítsen neki meghiúsítani Figaro házasságát Susannával, és őt kelljen elvennie. Bartolo szívesen segít neki, mivel bosszút akar állni Figarón, amiért annakidején Almaviva gróf kezére játszotta Rosinát, aki most a grófné. Bartolótól még egy könnyű kis bosszú-áriát is hallunk.

Szoprán-mezzó kettős: Bartolo intézkedni indul, Susanna visszajön. A házvezetőnő pikírt megjegyzéseket tesz a menyasszonyra. Mikor dolgukra indulnának, egymást tessékelik előre az ajtóban, ironikusan hivatkozva egymás erényeire, ki miért mehet ki az ajtón a másik előtt. Amikor Susanna Marcellina korára hivatkozik, az dühösen távozik.

Szoprán-mezzó kettős: az apród jön lélekszakadva, s meséli, hogy tegnap este amikor kettesben volt Barbarinával, a kertész lányával, a gróf rajtakapta őket, megharagudott rá, elkergette a kastélyból, s ha keresztanyja, a grófné ma nem jár közben az érdekében, tényleg el kell mennie innen. Susanna meglepődést színlel, s emlékezteti az apródot, hogy eddig a grófnéba volt titkon szerelmes. Igen, ez így van, de tőle fél Cherubino - viszont elveszi Susannától a szalagot, amivel a grófné éjszakára szokta összefogni a haját. A szertelen apród egy levelet ad át a szobalánynak, hogy minden nőnek olvassa fel, akivel csak találkozik.

Mezzó ária (Cherubino Esz-dúr áriája): egy tizenéves fiú vallomása, akit kizárólag a szerelem érdekel, minden nőbe szerelmes, és mindenről a szerelem jut eszébe. Valójában a szerelembe szerelmes. (Ne zavartassuk magunkat, hogy ezt a szerepet egy énekesnő alakítja, s nem lesz tökéletesen férfias sem a külseje, sem a mozgása. Ritkább esetben előfordulhat, hogy kontratenor énekli a szerepet, ez esetben pedig a férfias külsőnek ellentmondó hangszín felett térjünk mihamarabb napirendre, és élvezzük az előadást!)

Szoprán-bariton jelenet: zaj hallatszik kintről, az apród egy fotel mögé rejtőzik, belép Almaviva gróf. Bizalmasan akar beszélni a szobalánnyal, aki lehetőség szerint próbál kitérni előle. A gróf elmondja neki, hogy követként Londonba kell mennie, és Figarót is magával viszi. Ma este a kertben találkozzanak pár percre, s ezért gazdag jutalmat ad a szobalánynak. Don Basilio közeleg, Susanna a grófot a fotel mögé rejti, s a kavarodásban Cherubino kerül a fotelba, akit Susanna egy lepedővel beborít.

Basilio jelenete: Don Basilio a grófot keresi, mondván, hogy Figaro is a grófot keresi. Susanna tagadja, hogy látta volna. A zenemester nyíltan céloz rá, hogy Susanna akár kettesben is lehetne a gróffal, aki szemet vetett rá. Amikor a szobalány közli vele, hogy semmi nem kell neki a grófból, Basilio tovább kellemetlenkedik: tud róla, hogy Cherubino ide jött ma reggel, és volt nála egy vers, ami ki másnak szólhat, mint Susannának. Amikor Susanna ezt is csak rosszindulatú pletykának mondja, Basilio benyögi, hogy az apród a grófnéba szerelmes, s ezt már mindenki tudja.

Szoprán-tenor-bariton hármas: a gróf kibújik a fotel mögül, mert ezt már nem hagyhatja szó nélkül. Szegény Susanna hogyan is tudná kimagyarázni, hogy s miért került a gróf a fotel mögé. Almaviva és Basilio nyugtatják a lányt, nem lesz semmi gond, viszont Cherubinónak el kell tűnnie a háztól. A gróf elmeséli Basiliónak, hogy tegnap este amikor Barbarinánál járt, fölhajtotta az abroszt, és az asztal alatt ott volt az apród - s hogy szemléltesse a mozdulatot, fölhajtja a lepedőt a fotelon, ami alatt ott kucorog Cherubino. Basilio örül az újabb pikáns momentumnak, vajon Susanna miért rejtegette őt is. Figarót akarják idehívni, hogy saját szemével lássa, kikkel randevúzgat menyasszonya az esküvő reggelén is, de a lány magyarázkodni kezd, hogy csak a látszat szól ellene, teljes félreértés forog fenn, az apród csak azért kereste fel, hogy a közbenjárását kérje a grófnénál a tegnap esti affér miatt. Ekkor rájön a gróf, hogy az apród mindent hallott.

Jelenet kórussal: Figaro jön, nyomában lányok, helybeli parasztok. Virágokat hintenek a gróf elé. Azt jöttek megköszönni, hogy a gróf lemondott ősi jogáról, ami megcsúfolja a mátkapárokat. Nagylelkűsége és tiszta szándékai jeléül, máris Susanna fejére teheti a menyasszonyi fátylat. Almaviva fogcsikorgatva mosolyog. Este ő is részt kíván venni az esküvőn. A lányok és a parasztok elvonulnak a grófot éltetve.

Ötös recitativo: Cherubino nem örül Figaróékkal, mert a gróf meneszti a háztól. Hiába ígéri, hogy nem fog fecsegni, a gróf kinevezi kapitánynak az ezredébe egy megüresedett helyre, és máris indulnia kell.

Basszus (F-dúr) ária: Figaro gúnyolódva búcsúzik az apródtól, a közeljövőt vázolja neki: nem lesz módja nők közelében édelegni, hanem a csatatéren s a kemény terepeken kell küzdenie a bajtársak közt.

• Második felvonás •

Szoprán ária: a grófné egyedül van a szobájában. Ámor istent kéri, engedje meghalni, ha a férje már nem szereti. Rosina szerelmi házasságát az idők folyamán beárnyékolták férje félrelépései, de a grófné még mindig szereti férjét, s arra vágyik, hogy legyen mindkettejük számára egyértelmű a kapcsolatuk. A kiruccanásokat még megbocsátaná, csak az bántja, vajon, ezek annak jelei-e, hogy férje kiszeretett belőle.

Szoprán-mezzó-basszus recitativo: Susanna jön be a szobába. Rosina megkérdi tőle, igaz-e hogy a férje ajánlatot tett neki. A szobalány kertelés nélkül megmondja, hogy igen, még jó pénzt is ígért. A grófné keserűen panaszolja, hogy férje félrelép, s ugyanakkor féltékeny is, pedig arra semmi oka. Figaro jelenik meg. Előadja, hogy mivel a gróf Marcellinát támogatja, amennyiben az feleségül akar menni Figaróhoz, ezt megakadályozandó, kitalált egy huncutságcsokrot. Levelet küldetett Don Basilioval a grófnénak, hogy este egy udvarló várja a kertben; Cherubino lánynak öltöztetve fogja a grófot várni; Susanna pedig tegyen úgy, mintha randevúra hívná a grófot szintén este a ketben! Akkora kavarodás lesz, s a gróf, hogy ferde útjai le ne lepleződjenek, majd ebbe öli minden energiáját és figyelmét, s nem lesz szabad kapacitása azzal törődni, hogy Marcellina kezére játssza Figarót.

Szoprán-mezzó hármas: Figaro távozik, s beküldi Cherubinót. A grófné sajnálja, miért nem fordult rögtön hozzá, amikor a gróf el akarta küldeni, majd megkéri, adja elő a kis verset amit írt.

Mezzó (B-dúr) ária: az apród másik, lassú áriája a női nemhez, melyben költői kérdéseket tesz föl, vajon mi kelti benne a szerelmet, mitől van egyik percben hidegrázása, másikban láza...

Szoprán ária: Susanna női ruhát keres és öltöztetni kezdi Cherubinót. Oktatgatja, hogyan tartsa a fejét, hogyan süsse le a szemét, hogy hiteles legyen. A grófné közben fölfedezi, hogy az apród tiszti kinevezésén nincs hivatalos pecsét.

Bujkálós jelenet: a grófné amint igazgatják az apródon a női ruhát, fölfedezi, hogy az ő hajszalagjával van bekötve a karja ahol lehorzsolta. Visszaveszi a szalagot és angoltapaszt tesz Cherubino karjára. Az apród már majdnem szerelmet vall keresztanyjának (!) amikor bekopog a gróf. A grófné a szomszéd szobában rejti el keresztfiát. A gróf féltékenyen kérdi, miért zárkózott be felesége, s miért nem tudott rögtön ajtót nyitni. Látja is az asszonyon, hogy az zavarban van, ezért egyetlen dologra tud csak gondolni, szeretőt rejteget, hiszen Basiliótól megszerezte az esti randevúra hívó levelet, s a falon túlról gyanús zajok hallatszanak.

Susanna kioson a szomszéd szobából és elrejtőzik a spanyolfal mögött. Rosina viszont azt állítja, a másik szobában Susanna öltözködik. A gróf kézenfogja feleségét mondván, mire visszajönnek, Susannának még mindig itt kell lennie egyedül, de addig is kulcsra zárja a külső ajtót. Elmennek.

Susanna lélekszakadva indul Cherubinóért, hogy elküldje mihamarabb, de a kijárat zárva van már. Az apród végül az ablakon ugrik ki, és a kert felé menekül. Susanna visszamegy a szomszédos szobába.

Szoprán-bariton kettős: visszaér a gróf és a grófné. Rosina szabadkozik, mivel nem tudja, hogy már tiszta a levegő, s bevallja, Cherubinót rejtegette, mert egy kis tréfát eszeltek ki. A gróf az ajtónak veselkedik, a grófné tovább szabadkozik, hogy csak lányruhát adtak az apródra. Végül maga adja oda a kulcsot férjének.

Szoprán-bariton hármas: Susanna lép ki az ajtón. Az apród meg sehol. A grófné meglepődik, de ami ennél fontosabb, megkönnyebbül, mert már épp a frász kerülgette. A gróf kénytelen bocsánatot kérni feleségétől, de sejti, hogy valami trükk lehet a dologban és átverték. Kiderül, hogy a találkára hívó levél is csak Figaro műve lehet.

Négyes: Figaro érkezik, s meséli, hogy a kertben már készülnek a lakodalomra, zenészek játszanak, táncol a násznép. A gróf viszont tisztázni akarja, ki írta a levelet amiben Rosinát hívják titkos randevúra. Figaro mindent tagad. A két nő is bíztatja, vallja már be, lebukott.

Ötös: Antonio, a kertész ront be. Letört szegfűket hozott, és azt állítja pár perccel ezelőtt egy embert látott kihullani az ablakból aki vagy ugrott, vagy kilökték. Figaro föltalálja magát, s szórakozva meséli, hogy ő volt az. Antonio vékonyabb fickóra emlékszik, de Figaro leinti, hogy már megint részeg és rosszul látta. Viszont van a kertésznél egy levél is, melyet a grófnál hagy mielőtt távozik.

Négyes: kiderül, hogy a levél Cherubino tiszti kinevezése, amit elvesztett az ágyásban. Hamar azt találja ki a grófné, hogy úgysem volt rajta a gróf pecsétje. Almaviva szét is tépi a kinevezést.

Záró oktett: Marcellina ront be Bartolóval és Don Basilióval. A grófhoz jöttek, hogy igazságot tegyen, mert Figaro házasságot ígért Marcellinának amennyiben nem tudja neki kifizetni határidőre a tartozását, s most ezt akarják érvényesíteni. Susanna, a grófné és Figaro aggódva figyelik a váratlan eseményt.

• Harmadik felvonás •

Jelenet és kettős: a gróf azon morfondírozik, mit eszeltek ki alattvalói ellene, hogy ilyen átláthatatlanná vált a helyzet. Feleségéről tudja, hogy többre becsüli magát, minthogy viszonyt kezdjen egy szolgával, de vajon az apród megérkezett-e Sevillába? Utána kéne küldeni Basiliót, de úgy, hogy még ma vissza is tudjon térni.

A grófné Susannára bízza az esti dolgokat: az lesz a feladata, hogy beszéljen meg randevút a gróffal, majd a találkára a grófné fog elmenni.

Susanna bemegy Almaviva grófhoz illatszert kérni úrnője számára, majd fölhozza a témát, hogy kifizetné Marcellinát a gróftól kapott hozományból. A gróf már letett róla, hogy megszerezze a szobalányt, de most kiderül, Susanna hajlandó gazdájával találkozni a pénzért cserébe, hiszen mindenáron Figaróhoz akar feleségül menni, nem engedheti át az idős házvezetőnőnek. Megbeszélik, hogy a kertben találkoznak ma este. Susanna kifelé menet szembefut Figaróval, s megnyugtatja, jogi procedúra nélkül el van intézve, hogy akadálytalanul összeházasodhassanak.

Bariton ária: a gróf egyedül marad, s a félfüllel elcsípett szavakon rágódik. Tudja, hogy megint átverték, de nem akarja annyiban hagyni. Nem bírja elviselni, hogy a szép szobalány férjhezmenjen az inashoz, ő pedig hoppon maradjon, mint vesztes, aki nem kapta meg amit akart. Bosszút forral.

Jelenet és hatos: Don Curzio bíró jön be a terembe Marcellinával, Bartolóval és Figaróval. A bíró kimondja, hogy Figaro vagy kifizeti Marcellinának a kétezer tallért, vagy feleségül veszi. Ennek Figarót kivéve mindenki örül. Egérutat próbál nyerni, azt mondja, nemes ember, és szülei beleegyezése nélkül nem nősülhet meg. Kiderül azonban, hogy nincsenek meg a szülei, mert csecsemő korában elrabolták. Ékszerek, drága csipkék voltak a pólyájában, ez bizonyítja nemesi származását és egy anyajegy a jobb karján. Marcellina erre fölkapja a fejét. Általános döbbenet közepette kiderül, hogy Marcellina és Bartolo Figaro szülei! Boldogan örvendeznek megkerült fiuknak. A gróf ismét bosszankodik, hogy ez a tény az ő malmától elfelé hajtja a vizet.

Susanna érkezik meg egy zacskó pénzzel, le akarja tenni a váltságdíjat Figaróért, aki épp Marcellinával ölelgeti egymást. Susanna természetesen félreérti a helyzetet, azt hiszi, szerelme mégis elvette a házvezetőnőt. Figaro magyarázkodni sem tud, Susanna jól pofonvágja, de aztán minden tisztázódik.

Almaviva és Don Curzio magukra hagyják a régi-új családot, a két pár pedig úgy dönt, hogy ma este dupla esküvőt tart - Figaro ugyanis törvénytelen kapcsolatból született. Örülnek, hogy sikerült borsot törni a gróf orra alá, vígan távoznak.

Rövid jelenet: Barbarina megnyugtatja az aggódó Cherubinót, hogy női ruhába öltözteti, s beállítja a virágoslányok közé. Ha a gróf rajtakapná, az sem baj, hisz nem az első eset lenne.

Szoprán ária: a grófné egyedül őrlődik amiatt, hogy milyen színjátékra kénytelen hűtlen férje miatt, akit ő mindennek ellenére hűségesen szeret. Susanna ruhájában fog a kertbe menni és saját férjével találkozni. Reménykedik, hogy a gróf egyszer még úgy fogja szeretni, mint házasságuk elején.

Rövid jelenet: Antonio vonul át a színen a gróffal, s mutatja neki, hogy a kertben megtalálta Cherubino kalapját, és az apród nem Sevillában van, hanem Barbarinával, aki épp lánynak öltözteti.

Szoprán duett (Levél-kettős): a grófné levelet diktál Susannának, melyet majd a grófnak fognak továbbítani. Ez a levél a meghívó randevúra. Egy gombostűvel tűzik át, s a borítékra ráírják, hogy válaszként küldje vissza a tűt.

Virág-jelenet: parasztlányok érkeznek friss virágcsokrokkal a grófnéhoz. Rosina észreveszi Cherubinót, s rákérdez, ki az a szende lány, akit nem ismer? Barbarina azt feleli, hogy az unokanővére, aki a lakodalomra jött hozzájuk. Ekkor lép be a gróf és Antonio, aki mindjárt lekapja a főkötőt az apródról. Almaviva már épp a büntetést akarná kigondolni neki, mikor Barbarina elszólja magát: amikor a grófúr ölelni szokta, azt szokta neki ígérni, hogy megad neki bármit ha szereti. Most pedig élne a lehetőséggel, és kéri, adja neki Cherubinót. A gróf ismét leégett felesége előtt.

Rövid jelenet: Figaro érkezik, s a táncba hívja a lányokat. Kiderül, hogy Cherubino azóta bevallotta, ő ugrott ki délelőtt az ablakon, de Figaro azt állítja, ő maga is kiugrott. A gróf rendkívül kellemetlenül érzi magát, hogy megszégyenült Barbarina jóvoltából.

Esküvő-jelenet: bevonul a násznép. Két lány köszönti a grófot, aki lemondott ősi jogáról. A gróf fölhelyezi a két menyasszony fejére a fátylakat és a mirtuszkoszorúkat. Közben Susanna a gróf kezébe csempészi a levelet. Figaro később látja is, amint a gombostű megszúrja Almaviva kezét. Azt gondolja, biztos egy parasztlánytól kapta a gróf a levelet. A násznép ünnepel.

• Negyedik felvonás •

Szoprán ária és tű-jelenet: Barbarina éjszaka, a kastély parkjában a gombostűt keresi, amit vissza kéne juttatnia Susannának. Figaro sétál arra Marcellinával, s kérdi Barbarinát, mit keresgél a földön. Az naivan elmondja, hogy levelet összefogó gombostűt keres, hogy visszaadhassa Susannának. Meg is találják a tűt, Barbarina boldogan távozik vele, Figaro viszont gyanút fog, hátha a kitervelt játékon kívül másról is szó van. Anyja nyugtatni próbálja.

Mezzó ária: Marcellina elgondolkodik azon, milyen békében élnek egymással az állatok hímjei és nőstényei, bezzeg a férfiak hogy gyötrik a nőket.

Rövid jelenet: Figaro jön csendben a fák közt Bartolóval és Basilióval. Látják amint Barbarina gyümölcsöt és süteményt visz Cherubinónak. Aztán lesben állnak, hogy meglephessék a grófot Susannával.

Tenor ária: Don Basilio azon elmélkedik, hogy az ember fia tehetetlen a nemesekkel szemben, ha a menyasszony találkozni akar az urasággal. Elmeséli Bartolónak, hogy fiatal korában egy szamárbőrt kapott ajándékba, amit magára terített jégeső ellen még aznap, s egy vadállattól is megmenekült, hogy az szamárnak nézte.

Basszus ária: Figaro egyedül áll a sötét ligetben. Megbánta, hogy bízott menyasszonya hűségében. Kiábrándultan kesereg a női nem érdemtelenségén, sajnálja az áldozatkész férfiakat, akik vakon hisznek a nőknek.

Rövid szoprán kettős: Susanna és a grófné jönnek egymás ruhájában. Szándékosan olyan hangosan beszélnek, hogy aki hallgatózik, biztosan meghallja.

Szoprán ária (Rózsa-ária): Susanna várja szerelmét egy szál rózsával. Az este szépségében gyönyörködik. Szerelemről suttog neki a patak, a virágok illata, s a hold sem világít.

Cherubino jelenete: az apród a grófnét Susannának nézi, s megkörnyékezi, mondván, neki is cseppenthet mézet hamár a grófnak is. A grófné alig tudja levakarni magáról a fiút. Közben jön a gróf, Figaro pedig lesben áll. Az apród a közeli pavilonba szalad.

"Megcsalási" jelenet: a gróf azt hiszi, végre kettesben van Susannával. Egy gyűrűt is az ujjára húz ajándékul. Figaro aggódva figyeli a fejleményeket, de a grófné ruhájába öltözött szobalány mellé lép és kellemes meglepetést okoz neki azzal, hogy nem elváltoztatott hangon szól hozzá. Figaro megkönnyebbül, de mivel Susanna nem jött rá, hogy véletlenül leleplezte magát, férje meg tudja őt is leckéztetni. Figaro udvarolni kezd a "grófnénak", hogy így álljon bosszút a grófon és a szobalányon. Amaz megpofozza Fiagrót, majd boldogan békélnek meg egymással, és együtt kezdik figyelni, mi történik még.

A gróf a grófné nélkül jön, s meglátja, amint Figaro térdel Susanna előtt, s az grófnéként megadja magát neki, s az övé akar lenni itt és most. Ők is a pavilonba mennek. A grófot elönti a düh, de nincs nála kard.

Zárójelenet: a sötétből előtoppan Don Basilio, Don Curzio, Bartolo és Antonio. Almaviva ki akar rángatni mindenkit a pavilonból, de legnagyobb meglepetésére először Cherubino, aztán Barbarina, majd Marcellina kerül elő. Végül a grófné következik Susanna ruhájában, akit nem ismernek fel. Úgy tesz, mintha a gróf bocsánatáért esedezne.

Az igazi grófné kilép a másik pavilonból, a grófhoz lép, aki térdre rogyva kéri bocsánatát. Rosina megbocsát férjének, mert szereti. Himnikus, meghitt együttes után vidám, játékos, gyorstempójú, befejezés. Függöny.